Az NDA rövidítés az angol “Non-Disclosure Agreement” kifejezést takarja, ami magyarul titoktartási szerződést jelent.
Lehetne simán Closure Agreement, de az angol inkább amolyan kétszeres tagadással érkezik el ugyanahhoz a fogalomhoz.

A titoktartási megállapodás egy jogi szerződés, amely biztosítja, hogy egy, vagy több adott információ ne kerüljön ki illetéktelen kezekbe. Ha egy játékfejlesztőt bízol meg egy játék vagy más hasonló szoftver elkészítésével, az NDA megvédi az üzleti titkaidat, ötleteidet, és biztosítja, hogy a projekt bizalmas maradjon.

Magyarán a megbízott játékfejlesztő, vagy a cégmunkatárs pl.nem mutogathatja az elkészült karaktereket ismerőseinek, nem beszélhet róla a metrón, pláne nem oszthat meg róla információt közösségi médián, stb…

Azt mondanám, hogy ügyfélként minden esetben érdemes NDA-t írni, mert kevés adminisztráció és mégis egy jogi folyamatokban felhasználható biztosíték.
Főleg olyan esetekben javallott, ha játékfejlesztő céget bízol meg projekteddel, mert ott több kézen is átmennek a terveid és nem tudni pontosan, hogy melyek ezek. A kiszivárgásra emiatt elméletileg nagyobb lehet az esély, ugyanakkor a cég felelősséget kell vállaljon az alkalmazottaiért (is).

Mennyire kell titkolózni valójában?

A tapasztalatom az, hogy az ügyfelek egy része meg van róla győződve, hogy az ötlete önmagában garancia a sikerre, főleg azért, mert nincs még ilyen app, vagy játék.
Ugyanebből a hibás következtetésből származik az az irreális félelem is, hogy ha valaki megtudja ezt az óriási ötletet, akkor az a fejéhez kap, hogy ez miért nem neki jutott eszébe és azonnal megvalósítja és természetesen jól meggazdagodik belőle.

A valóság azonban az, hogy egy projekt sikere sok-sok tényezős, ennek csupán egyik eleme lehet maga az ötlet. Vannak sikeres projektek, melyek semmi új ötletet nem vezetnek be, csupán igényesen valósítják meg ugyanazt a koncepciót, amit mások nem tudtak.
Sőt az sem ritka, hogy nyilvánosan fejlesztenek egy-egy játékot, amelynek koncepciója a kezdetektől fogva közismert.

Adott esetben egy kiszivárgott ötletet még meg is kellene valósítania a konkurenciának, ami neki ugyanakkora befektetés, és ugyanaz az üzleti kockázat várna rá, mint az ötlet eredeti kitalálójára.

Még egyszer mondom: legyen NDA! De a megfelelő okokból készüljön és a megfelelő elemekre vonatkozzon!

Mit véd konkrétan a titoktartási megállapodás?

Az NDA védelme több dologra is kiterjedhet, ezt a szerződésnek kifejezetten tartalmaznia kell, de alapesetben ezekről van szó:

• Játékkoncepció és ötlet – A történet, a játékmenet és az egyedi játékmechanikák.
• Grafikai és audiovizuális elemek – Karakterek, pályatervek, UI/UX, animációk, hangok, zenék.
• Forráskód és technológia – Egyedi engine-modulok, szkriptek, algoritmusok.
• Dokumentáció és fejlesztési tervek – Game Design Document (GDD), üzleti tervek, roadmap.
• Belső eszközök és workflow-k – Egyedi szerkesztőprogramok, pipeline-ok.

Mikor fölösleges az NDA?

• Ha nyilvános projektről van szó, például egy már bejelentett játékhoz keresel fejlesztőt, és nincs bizalmas információ.
• Ha rövid és egyszerű feladatról van szó vagy, egy kevésbé érzékeny megbízásnál (pl. egy résszfeladat, vagy nagyon egyszerű termék).
• Ha a projekt nyílt forráskódú, tehát pl. az elkészült munka eleve publikusan elérhető lesz.

NDA érvényességi ideje

A titoktartási szerződés tipikusan a közzététel időpontjáig szokott szólni, hiszen a nyivánosságra hozás után már nincs mit titkolni.
A játékmechanika ilyenkor megtekinthetővé válik, a játék által tartalmazott nyersanyagok, grafikák, hangok, stb.. pedig az illetékes tulajdonát képezik továbbra is.

Összegezve tehát:
Mindig írass alá egy NDA-t a megbízott fejlesztővel, abból baj nem lehet!